Jelenlegi hely

Iskolatörténet

Az intézmény története

 

1905 májusában nyitották meg Rákospalotán a MÁV új főműhelyét, az Istvántelki Főműhelyt. A főműhely munkásainak letelepítése által mindinkább felvetődött a tanköteles gyermekek iskoláztatásának kérdése. Ezt a szükségletet elégítette ki ez az iskola.

A Magyar királyi vallás és közoktatási miniszter 1910. február 4-én kelt felterjesztésében értesítette a Magyar Királyi Államvasutak igazgatóságát, hogy… 

 

„…a Rákospalota községhez tartozó Istvántelken 1910. szeptember 1-től kezdődőleg magyar tannyelvű  állami elemi népiskolát állítok fel hat tanteremmel és hat tanerővel.”

 

Az intézmény az 1910/1911-es tanévben kezdte meg működését. Az épület a mai iskolaépület földszinti részének helyére esett. Hat tanteremben hat tanító kezdte meg munkáját elsőtől hatodik osztályig.

Az iskola első igazgatóját, Burger Ferencet a vallás és közoktatásügyi miniszter nevezte ki. Az iskola megnyitásakor a tanulók létszáma 349 fő volt. Egy osztályba átlag 58 tanuló jutott.

Ez az intézmény volt Rákospalota első állami és első közművesített iskolája, mely akkori viszonylatban modern épületnek számított. A tanítás váltakozó rendszerben folyt.

A következő években az iskola tanulólétszáma gyorsan növekedett:

 

1911/12. tanév 568 fő         1913/14. tanév 677 fő          1915/16. tanév 693

 

Az első világháborút megelőző években felépült a „MÁV-telep” emeletes házakból álló része. Így 1917-ben a megnövekedett gyermeklétszám szükségessé tette új osztályok megnyitását és az iskola vezetésének megosztását. Ugyanazon épületben a fiúiskola vezetését Sváb György, a lány iskoláét Regenhold János vette át.

Ezekben az időkben tanterv nem volt. Próbálták a gyerekeket a kulturált életmódra, háztartási és kézimunka ismeretekre oktatni. Természetesen ezek mellett tanultak földrajzot, történelmet, matematikát is. Miután tankönyv nem volt, így a tanulók jegyzeteltek.

Az első világháborút követően a telep számára étkező helyiséget épített a MÁV. E célra állítottak fel egy fabarakk épületet, melyben 1922-től négy osztály és kultúrterem kapott elhelyezést.

Az 1928/29. tanévtől megindul a 7. és 8. osztályosok oktatása is Schwarz Gusztáv plébános kezdeményezésére. Abban az időben ez igen nagy dolognak számított, hiszen 1930-ban talán négy ilyen iskola volt. Úgy tervezték, hogy a felső tagozatot elfogadják az akkori tanrend szerint „polgári” helyett.     / Ez ma nagyjából a középiskolának felelne meg. /

1934-ben a magyar királyi vallás és közoktatásügyi miniszter rendelete alapján az iskola telkének területéből egy jelentős részt átadtak az egyház számára és oda római katolikus templomot emeltek.

A II. világháború alatt 1943-ban az iskola udvarán bunkereket építettek, melynek nyomai még mindig láthatók. 1945-ben az egész társadalomban gyökeres átalakulás következett be a szocialista világrend megjelenésével. Rendelet mondta ki a nyolc osztályos általános iskola létrehozását és kötelezővé tették minden gyermek számára 6-14 éves kor között az oktatást.

Az iskolai munka a háborús éveket követően 1945. február 16-án kezdődött meg Sváb Györgyirányításával. Csak két tanterem volt használható, ezért csak napi két óra tanítás volt. Emellett folyt az épület rendbe hozatala, melyből az iskola tanárai, tanulói és a szülők egyaránt kivették részüket. Március végére újabb két tantermet sikerült helyreállítani, így megkezdődhetett a félnapos oktatás. A pedagógusok az „új rend” szellemében átképzéseken vettek részt. 1945 júliusában Juhász Mihály lett az új igazgató. Az 1946. év legfontosabb iskolai eseménye az volt, hogy a XV. kerületben elsőként az iskola úttörő csapata 91. sz. Damjanich János Úttörő Csapat néven belépett a mozgalomba.

1948-ban az országgyűlés törvényt hozott az iskolák államosításáról. Ez évben vette át az igazgatói posztot Juszkó István, majd 1949-től Garai Árpád követte.
A nyolc osztályos iskola bevezetésével az intézmény ismét szűknek bizonyult. Ebben az időszakban három épületben folyt a tanítás. A másik két épület a Rákos úton volt, kb.500-1000 méterre az iskola főépületétől. A több helyen folyó oktatás megszüntetésére 1954-ben új épületrésszel bővült az iskola. Hat tanterem, orvosi rendelő, tanári szoba, iroda és szertár szolgálta ki a bővülő igényeket. Több zenetanfolyam megindítása is ekkor vált lehetővé.

1956 nyarától Burán Mihályné lett az igazgató. Az ő vezetése alatt kezdődtek az iskolanapok, melyek azóta is minden évben megrendezésre kerülnek. A megkezdett tanévet az októberi események félbeszakították és komoly károkat okoztak. Az épületet feltörték, fegyverraktárat rendeztek be. Szinte az összes ajtó és ablak megsérült. 1957 januárjában azonban már újból korrepetálások folytak és rövidesen a tanítás is megkezdődött. 1958-ban a kisdobos- és úttörőmozgalom is újraéledt.

1965-ben elhatározták az 1910-ben épült iskola lebontását és az 1954-ben átadott épületrész további bővítését. 1967-ben került átadásra a tornateremmel, további négy tanteremmel és előadóval bővített iskola, amely így 12 tanteremmel rendelkezett és csak két tanulócsoport kényszerült váltakozó tanításra.

 

A hetvenes években az iskolát körülvevő földszintes épületeket fokozatosan lebontották, helyettük tízemeletes MÁV lakóházak épültek és közvetlen az iskola mellett létesítették az M3-as autópályát. Az 1970/71. tanévtől Dr. Máthé Ákosné igazgatása mellett a korszerű tanítás és tananyag került előtérbe. 1970-74 között az alsó tagozatban különböző módszertani kísérletek folytak.1972-től tíz éven keresztül korrekciós első osztály is működött az intézményben. 1976 óta több új tanterv is bevezetésre került, a mindenkori oktatási kormányzat elhatározásainak eredményeként.

A ’80-as évek második felében fejeződött be az iskola körüli földszintes lakóházak helyén a tízemeletes épületekből álló lakótelep felépítése. Ekkor iskolánk tanulólétszáma 600 fő fölé duzzadt. Az iskola igazgatását 1980-ban Ruszináné Bálint Veronikavette át és vezetése alatt oldotta meg az intézmény kollektívája ennek a nagy létszámú gyermekseregnek a tanítását.

A magas létszámból adódóan ismét helyhiánnyal küzdött az iskola. Pénz híján így került sor az egykori széntároló pince átalakításra - szükségmegoldásként - két technika „tanteremmé”, valamint a földszinten egy számítógépterem kialakítására is sor került. A következő évtizedben az új beköltözések miatt megnövekedett nagy gyermeklétszám lassanként visszaállt a 450-500 fő közé. Közben megvalósult az önálló bér- majd az önálló gazdálkodás is az intézményben.

2000-ben a kerületben megvalósult intézményi átszervezés következtében létrehozott oktatási központok kapcsán iskolánk is három tagóvodával bővült. A Mozdonyvezető /korábbi Ozmán utcai/, a Patyolat és a Tóth István utcai óvodákat az iskolához kapcsolták. Így jött létre a jelenleg is működő Szent Korona Általános Iskola és Óvoda, mint új intézmény. Ezzel együtt az intézmény szervezeti felépítésében is változások voltak. Létrejött az igazgató tanács, mely az immár négy egységből álló intézmény összehangolt vezetését volt hivatott ellátni. 2000 októberében még egy jelentős változás történt az iskola életében, ünnepélyes keretek között felvette a Szent Korona nevet.

2001-ben Gressó Tiborné vette át az oktatási központ igazgatását. A megnövekedett intézmény- és gyermeklétszám megnövekedett feladatokkal is járt. A tovább romló gazdasági körülmények egyre nehezebb feladatot róttak az intézményekre. A számtalan probléma ellenére az intézményegység a jelenlegi felállásban is sikeresen működött a 2010/2011. tanév végéig.